Most március van és végre itt a tavasz, de ideje búcsút venni a téltől, ami unalmas, rossz hangulatú volt. 2024. decembere olyan vidám volt, karácsony, családi együttlétek és valamint egy múlt lezárása volt. Ebben a hónapban a Kossuth tér a karácsonyi zenéktől hangos volt és járkált a mikulás, hogy szaloncukrot osztogasson a gyerekeknek. De attól függetlenül lehangoló volt és szürke. Szürke volt a város a ködtől és fehér volt a föld. Karácsony előtt egy nappal esett a hó, aminek én örültem, hogy végre fehér lesz a karácsony, de tévedtem. Nem lett az. Jött a karácsony, ami vidám volt, mindenki megkapta az ajándékát, amire vágyott, majd minkét napon társasjáték egésznap, közben fasírt, a töltött káposzta és a sütemények szépen fogytak. A szilveszter azért is jobb volt, hogy végre lezárjam azt a múltat, ami évekig magamban hordoztam.

A január kezdetén éreztem, hogy végre új remény és valami kezdődik. Hamar rám talált a szerelem és újabb kihívások jönnek és mennek. Elkezdtem sorozatot nézni, sőt vissza is vonultam a tartalomgyártástól. A visszavonulás óta élvezem az életem minden percét és olyan jó újra önmagam lenni. De attól független az időjárás is makrancos, hogy hol esik hó, hol nem esik. Itt éreztem, hogy ebben az évben másképpen fog történni velem, mint az előzőben, ez ilyen újra indítósnak mondanám. Február az egy kicsit reménykedő hónapnak jellemezném, vagyis már kezd sütni a nap, de a tél mindig itt volt, ugyanis Miskolcon lecsapott a havazás, de ezt busót sem tántorította el, ugyanis tette a dolgát, elkezdte elüldözni a telet. Továbbá ez volt a szerelmes hónap is, a Valentin nap miatt is.

Most március van és ráadásul hatodika. Megérkezett a tavasz, de a tél nem annyira fogja fel, hogy neki itt vége van. Így belekezdtem a tavaszi fotós szezonban is, amiben a legos képek és tájképek készültek főként, mivel egy virág sem bújt elő még. Most ideje a téltől búcsút venni. Szép volt, jó volt meg lehangoló volt. De itt a vége. Ahogy AWS dalhoz hűen azt mondom, hogy Viszlát tél! Hello tavasz!