Idén van öt éve, hogy kitört a koronavírus-járvány és mindent meg változott, szűk születésnapom, másképen volt a szakmai vizsga, valamint több napos otthon tanulás, egy fajta szokatlan volt minden.
A 2020-as évem szokásos módon indult el, mint a többi évem. Pláne ez volt, azaz év, amikor is jubileumi évem is lett, ugyanis ekkor töltöttem be a huszadik évemet. Készültem az SZKTV versenyre, de egy nap minden megváltozott, ugyanis január végén megjelentek az első hírek, hogy eddig ismeretlen korokozóról, a neve koronavírus. Magyarországon márciusban jelent meg és ekkortól minden más volt, vagyis maszkban kellett menni iskolában, alapos kézmosás és fertőtlenítés volt. Továbbá a távolságot is megkellett tartani, ami 1,5 méter távolság volt. Ez ilyen számomra ismeretlen helyzet volt, vagyis nem tapasztaltam soha addigi 19 évem során, olyan apokalipszis helyzetnek fogtam fel. Akkor 2020-ban második párkapcsolatban éltem.
Az utolsó iskola nap március 13, pénteki nap volt, amikor is az iskolai nemzeti ünnep másképpen volt megtartva, vagyis felvételről ment, ekkor súlyosodni kezdett a helyzet. Nem ez a lényeges, hanem az nap este, amikor is egy hatalmas bejelentés volt, hogy március 16-tól nem lehet az intézmények közelébe se menni, vagyis jelenléti helyett digitális oktatás volt. Ezzel kapcsolatban vegyesek voltak az érzéseim, egy rész a pozitív az volt, hogy nem kell nagyon korán kelni, más rész a negatív oldala az volt, hogy nem találkozhattam a barátaimmal meg az akkori barátnőmmel sem. Úgy éreztem magam, mint ha egy hónapos szobafogságot kaptam volna valami rossz cselekedet miatt. De a szerencsére a Messenger nevű csevegő oldalon tartottunk egymással a kapcsolatot. Egy fajta elszigeteltséget éreztem magam körül, de ott voltak a családtagok közelben meg persze a macskák is. Osztályfőnöki órák a Skype nevű csevegő programban (Messenger Microsoft verziója, ami az alap Windows szolgáltatás része), de szerencsére hónapokkal ezelőtt hoztam létre a Skype profilomat. 2020 tavaszán még videókat is készítettem akkori „Misi YT” nevű YouTube (jelenleg: Tirpák Mihály React) csatornámon, de kisebb kihagyásokkal, mert a tanulásra fókuszáltam erősen. Valamint ekkor készült el a témával kapcsolatos lego kisfilm a „Kijárási korlátozás | LEGO Kisfilm” címen, ami az alapot ez a téma adta. Még volt alkalmi séta is a közeli mezőre is.
Májusban nem volt Eurovíziós Dalfesztivál, ami zenei értelemben nagy hagyomány volt, de először abban az évben Magyarország nélkül. Sőt abban az évben maradt el a Foci EB és az Olimpia is. Az Eurovízió döntő helyett egy különleges Eurovízió adás volt Hollandiából. Május végén lezajlott a szakmai vizsgám, és utána jöhetett a nyári frissülés, vagyis pihenésről, de azért fizikai munkát is el vállalatam. Ja meg az elmaradhatatlan táborozás is meg volt, csak másképpen, vagyis minden járványügyi szabályt betartva. Egyszerűen itt döbbentem rá, hogy ez az év más, mint a többi, vagyis megváltozott Körülöttem a világ. Teljesen más módon épült fel az egész világ és nem az megszokott helyzetek, mint korábbi években. Tábor után megvolt a strandolás is, ami a Tófürdőben volt, amit mai napig kedvelem, olyan, mint a Balaton. Amúgy a Balaton is kedvelt úticélommá vált az évek során. Még a születésnapom is szűkkörben történt meg, még hozzá kétszer.
Eljött a szeptember és az iskolakezdés (ekkor kezdtem meg a gimnáziumot) is szokatlan volt, ugyanis az intézménybe lépéskor ellenőrzés is volt, vagyis testhőmérsékletet mértek, amit én szerencsére normál test hőmérsékleten volt. Az első napon kissé light-os volt, majd a második naptól már tanulással kezdődött, egyszerűen szokatlan volt. Aztán érkezett a november és bejelentették, hogy ismét digitális tanulás volt, ami hatalmas negatív hullámot indított. Így novembertől ismét karantén volt, ami ez volt a második. Ebben az időszakban néztem meg a magyar-izlandi EB-pótselejtezőt, ahol Szoboszlai Dominik szólójával az Izlandot megverve ismét ki jutott Magyarország az EB-re, amit részben Budapest is rendezett. A karácsony is másképp volt, vagyis a nyüzsgő adventi vásár helyett csendes és lehangoló hangulat volt, csak egy karácsonyfa volt és semmi más. Ami ebben témában készítettem a fotósorozatomat. Ebben a hónapban cseréltem le az egyszer használatos maszkot, textiles maszkra. Otthoni karácsonyi összejövetelek is másképp volt, ugyanis volt bizonyos idő korlát, ameddig az ember kint tartózkodhat az utcán, így a rokonoknak hamarabb kellett hazamenniük bizonyos 20 óra időkorlát előtt. Más volt a szilveszter is. Aztán 2021 tavaszán megkaptam a vírus elleni oltást kétszer és ekkor már véget ért a karantén időszak is, így ismét szabad voltam, mint a madár, de voltak bizonyos korlátozások, amik egy évig éltek. Majd 2022-ben ténylegesen megszabadultam a maszktól is és azóta is teljesen szabadon vagyok.
Egyszerűen összefoglalva, hogy kezdetben szokatlan volt, majd vége egy lazítós volt. Abban az évben egyik pillanatról a másikra korlátozások jöttek mentek, meg a nyári időszak is egy kicsit lazább volt, de a tavaszi és az őszi időszak azért brutális volt. Remélem, hogy a történet nem ismétli önmagát.
